Zeds Dead visszatért – és egy intergalaktikus zenei időutazásra hív

Zeds Dead legújabb albuma, a Return to the Spectrum of Intergalactic Happiness nemcsak zeneileg különleges vállalkozás, hanem egy intergalaktikus kreatív időutazás, amelyben a kanadai producerduó – Zachary Rapp-Rovan és Dylan Mamid – évszázadok zenei lenyomatát szövi egybe. A nyitódal különösen emlékezetes: Duke Ellington szavai hallhatók benne – „Ötletek? Tele vagyok álmokkal. Állandóan csak álmodozom.” – és ez nemcsak a szám, hanem az egész lemez szellemiségét megalapozza. Mivel Ellington 1974-ben hunyt el, a hangminta felhasználásához szükséges jogok megszerzése nem volt egyszerű, de végül Ellington unokája hivatalosan is áldását adta a projektre, ami hatalmas megkönnyebbülést jelentett a duó számára. A sampling, azaz a hangmintázás mindig is alapvető eszköze volt a Zeds Dead zenei világának, különösen hogy hip-hop körökből indultak, de az évek során sokszor beleütköztek a jogi akadályokba, ami kreatív kompromisszumokra kényszerítette őket. Ennél a lemeznél azonban másként álltak hozzá: „élvezzük a folyamatot, és majd a végén próbálunk tisztázni mindent” – mondta Rapp-Rovan, utalva arra, hogy az alkotás szabadsága előrébb való volt a procedúráknál. Az RSIH egy egyedi konceptalbum, amely azt képzeli el, hogy minden zene, tévéműsor, videojáték és film fény- és hanghullám formájában kering az űrben, és ezekből a frekvenciákból épülnek fel a dalok, mindegyik egy-egy elhagyott tévécsatorna lenyomata. A mintázásra épülő zenei világ vizuálisan is kiegészül: az albumhoz egy pszichedelikus film is készült Callum Gillies rendezésében, amelyet archív könyvtári anyagokból, talált felvételekből és digitális kollázsokból állítottak össze, minden dalhoz saját képi világot társítva. Az élő előadások során ez a vizuális anyag is megjelenik, így a Zeds Dead fellépések egy élő audiovizuális dokumentumfilmmé válnak, ahol a basszuszene szemszögéből rajzolódik ki a zene százéves története. A múlt iránti tisztelet nem új elem a Zeds Dead pályáján: már korai éveikben is popdalok remixével kísérleteztek, hogy saját hangzásukat ismertté tegyék, a legemlékezetesebb ezek közül a 2009-es Eyes on Fire dubstep verzió, amely világszinten ismertté tette őket. „A remixelés és a mintázás ugyanannak az éremnek a két oldala” – mondja Mamid, aki szerint a már létező művek újraértelmezése nem utánzás, hanem alkotás. Az RSIH ebben a szellemben készült: egy álomszerű, mégis precízen építkező zenei kollázs, amelyben a múlt öröksége és a jelen impulzusai együtt lüktetnek – mindezt annak a felismerésnek a jegyében, hogy néha az álmainkból születnek a legerősebb ötletek.