Vissza a gyökerekhez: merre találjuk meg a zene „oxigénjét”?

Az elmúlt években a zene sokak számára éppolyan létfontosságúvá vált, mint az oxigén. Most viszont egy új korszak küszöbén állunk, amely azt tanítja meg, hol és hogyan találjuk meg ezt az oxigént. Két évtizeden át egy olyan zenei világot építettünk, amely a folyamatos mozgásra épült: előadók jártak kontinensről kontinensre, rövid fellépésekre, mintha a világ egyetlen nagy szomszédság lenne. Ez a modell erősítette a kulturális cserét és a közös nyelvet, de az az elképzelés, hogy a mozgás mindig könnyű és olcsó marad, mára megdőlt.

A nemzetközi turnézás ára látványosan elszállt. Repülőjegyek, szállások, vízumok, technikai és produkciós költségekrakódnak egymásra, sokszor olyan szinten, hogy egy-egy fellépés már nem inspiráló kihívás, hanem komoly pénzügyi kockázat. Ami korábban merész és előremutató döntés volt, ma sok helyszín számára inkább bizonytalan vállalkozás.

Ebben a helyzetben újra felértékelődik a helyi tehetségek szerepe. Nem pusztán költségcsökkentésről van szó, hanem arról, hogy egy város saját zenei identitást épít. Berlin vagy Ibiza sem attól vált meghatározóvá, hogy folyamatosan külföldi neveket importált, hanem attól, hogy rezidens DJ-k és alkotók éveken át formálták a hangzásukat. Egy helyszín, amely kizárólag külső nevekben méri magát, sérülékeny marad. Az, amelyik a saját közösségébe fektet, hosszú távon ellenállóbbá válik.

A kulturális túlélés egyik kulcsa a helyi gyökerekhez való visszatérés. Egyre több városban látható, hogy a rezidens DJ-k nem csupán bemelegítő szerepet töltenek be, hanem aktív alakítói lesznek a hely zenei karakterének. Ők adják azt a folytonosságot, amelyre egy klub vagy közösség épülhet.

A valódi underground gyakran közelebb van, mint hinnénk. Olyan tereken születik, ahol az emberek a zene miatt találkoznak, nem pedig státusz vagy presztízs okán. Olyan producerekkel, akik pár utcányira élnek, ott vannak egy átlagos keddi estén is, nem csak akkor, amikor a fellépti díj eléri a megfelelő szintet.

A turnézás nem fog eltűnni, és továbbra is fontos része marad a zenei világnak. De nem ez lehet az egyetlen mérce. A legerősebb alap mindig az a talaj, amely közvetlenül a lábunk alatt van – az a közösség, hangzás és kultúra, amelyet nap mint nap együtt építünk.