Egy korszak papíron: Dave Nicholson és a brit rave szórólapok öröksége

Dave Nicholson neve ma már megkerülhetetlen a brit rave kultúra vizuális örökségének megőrzésében. Már gyerekként vonzotta a rave szórólapok világa, jóval azelőtt, hogy egyáltalán beléphetett volna egy klubba. Ezek az apró, sokszor rejtélyes grafikák nemcsak eseményeket hirdettek, hanem egy teljesen új életérzést közvetítettek, amely Nicholson számára azonnal beszippantotta a fantáziát.

1998-ban indította útjára a Phatmedia weboldalt, amely az évek során az egyik legnagyobb nemzetközi rave flyer-adatbázissá nőtte ki magát. Az oldal egyszerre archívum és közösségi tér: a felhasználók a világ minden tájáról tölthetnek fel szórólapokat, így a platform folyamatosan bővülő, élő lenyomata marad a rave kultúrának.

Ennek a több évtizedes gyűjtőmunkának a lenyomata a most megjelent UK Rave Flyers 1988–1989 című könyv. A kötet több mint 300 oldalon, közel 800 szórólap segítségével vezeti végig az olvasót a brit acid house és rave korszak formálódásán. A vizuális anyagot interjúk egészítik ki, amelyek megszólaltatják az akkori DJ-ket, grafikusokat és promótereket, miközben olyan legendás helyszínek világába engednek betekintést, mint a The Haçienda vagy a Shoom.

Nicholson saját bevallása szerint az első szórólap, amely a kezébe került, azonnal meghatározó élménnyé vált. A pszichedelikus, sokszor titokzatos grafika és a zene egyszerre formálta az ízlését, különösen az a pillanat, amikor először hallotta Carl Cox egyik mixét az Eclipse klubban. Ezek az élmények nyitották meg előtte a rave kultúra kapuit, amelyek azóta is végigkísérik az életét.

A gyűjtemény mára lenyűgöző méretet öltött: több mint 15 000 szórólapot számlál, amelyek közül sokat saját irodájában őriz. Különösen nagy becsben tartja a nyolcvanas évekből származó darabokat, valamint a szülővárosából, Plymouthból származó anyagokat. Ezeket gondosan rendszerezi, hogy ne csak megőrizze, hanem értelmezhetővé is tegye őket.

A szórólapok piaci értéke a járvány idején látványosan megugrott. Egyes ritka darabok ára meghaladta az ezer fontot, és Nicholson szerint akkor akár a teljes gyűjtemény is komoly anyagi biztonságot jelenthetett volna. Az árak azóta visszarendeződtek, de a kulturális értékük változatlan maradt.

A könyv egyik fontos tanulsága a dizájn átalakulása. A kezdeti időszakban kézzel rajzolt, airbrush technikával készült grafikák domináltak, amelyek erősen tükrözték a korszak misztikumát és szabadságvágyát. Később ezek helyét fokozatosan átvették a digitálisan szerkesztett, tömegesen gyártott megoldások, amelyek bár hatékonyabbak voltak, sokat veszítettek az egyediségükből.

A UK Rave Flyers 1988–1989 nem ragad le Londonnál. Az egész országot átfogva mutatja be a színteret, olyan kevésbé ismert, mégis meghatározó helyszínekkel együtt, mint a sheffieldi Jive Turkey. Ez a könyv nem nosztalgikus dísztárgy, hanem pontos, vizuális kordokumentum arról az időszakról, amikor a rave kultúra nemcsak zenét, hanem teljes világképet teremtett.