Visszhangot váltott ki New Orleans Mardi Gras-ügye a zenészek körében

Komoly visszhangot váltott ki New Orleansban, amikor Helena Moreno polgármester a közelgő Mardi Gras ünnepségek kapcsán ingyenes DJ-ket keresett a Gallier Hallban tartandó hivatalos rendezvényekre. A felhívás gyorsan felháborodást keltett a helyi zenészek és DJ-k körében, akik tiszteletlennek érezték, hogy a város a zenei munka ellenérték nélküli elvégzésével számol.

Moreno később nyilvánosan bocsánatot kért, és elismerte, hogy a megfogalmazás és a megközelítés hibás volt. Indoklása szerint New Orleans súlyos költségvetési nehézségekkel küzd, és jelenleg nem tudja finanszírozni a Mardi Gras hivatalos eseményein fellépő zenészek és DJ-k díjazását. Az állítást Joe Giarrusso városi ügyintéző is megerősítette, aki a városi tanács előtt arról beszélt, hogy a zenei költségek jelenleg nem férnek bele az önkormányzat költségvetésébe.

A kialakult helyzet különösen érzékeny pontot érint egy olyan városban, ahol a zene nem csupán kulturális díszlet, hanem identitásképző erő. Moreno hangsúlyozta, hogy New Orleans elképzelhetetlen a zenészek és DJ-k munkája nélkül, és megígérte, hogy a jövőben tiszteletben tartják az alkotók szakmai értékét. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a városban hatályos zenészrendelet szerint minden hivatalos eseményen legalább 200 dollár óradíj illeti meg a fellépőket.

A polgármester bejelentette, hogy a jövőbeni rendezvények esetében szponzorokat és külső forrásokat vonnának be annak érdekében, hogy a professzionális DJ-k és zenészek tiszteletdíját biztosítani tudják. Példaként saját beiktatási ünnepségét említette, ahol a fellépők díjazását magánadományokból fedezték. Moreno szerint a mostani ügy tanulsága egyértelmű: a hibákat el kell ismerni, és konkrét lépésekkel kell korrigálni.

Nemzetközi összevetésben érdekes különbségek rajzolódnak ki. Németországban nincs olyan jogszabály, amely kifejezetten kötelezné az önkormányzatokat DJ-k vagy zenészek minimális díjazására. A fellépések feltételeit jellemzően szerződések szabályozzák, ugyanakkor egyre több közösségi és önkormányzati program határoz meg ajánlott vagy kötelező minimumdíjakat. Emellett a nyilvános zenei előadások szinte kivétel nélkül GEMA-díjhoz kötöttek, ami a szerzői jogi környezetet is szigorúan keretek közé helyezi.

A new orleans-i eset túlmutat egy félresikerült felhíváson: rávilágít arra, milyen törékeny az egyensúly a költségvetési realitások és a zenei munka megbecsülése között – különösen egy olyan városban, ahol a zene nem esemény, hanem mindennapi nyelv.