Nate Sib a rave káoszából építi fel saját popvilágát

Calvin Harris, Frank Ocean és Justin Bieber elsőre három egészen különböző pontnak tűnhet a popzene térképén. Nate Sib világában azonban simán megférnek egymás mellett. A feltörekvő amerikai előadó Loveliife<3 című válogatása éppen azt mutatja meg, milyen zenei DNS-ből született az a túlhajtott, mégis érzelmes pop, amely körül az elmúlt két évben egyre nagyobb lett a zaj.

A playlisten Calvin Harris I’m Not Alone című számának MPH-remixe ugyanúgy szerepel, mint Frank Ocean 2016-os White Ferrari-ja vagy Justin Bieber What Do You Mean? című slágere. Rave, sebezhetőség és hibátlan popösztön – nagyjából ezekből az egymásnak feszülő elemekből áll össze Sib saját zenéje is.

Az internet mélyebb rétegeiből érkezett generáció számára ez a keveredés már egyáltalán nem furcsa. SoundCloud rap, EDM, bedroom pop és arénaméretű refrének ugyanabban a lejátszási listában nőttek fel, a műfaji határok pedig sokkal kevésbé számítanak, mint az, hogy egy dal azonnal hasson.

Sib ezt már a For Us, és a 2024-es For You EP-ken elkezdte saját nyelvére fordítani. A korai dalokban ott volt a Bieber-féle popérzékenység, de alatta sokkal koszosabb elektronikus alapok dolgoztak. A basszus néha szándékosan túl nagy, a hangkép torzít, a produkció pedig nem fél attól, hogy egy szép dallamot szinte maga alá temessen.

Ehhez a világhoz 2hollis áll talán a legközelebb. Barátként és zenei rokonként is fontos figura Sib számára: olyan előadó, aki képes ugyanazzal a zenével egy Discordon szerveződő online mikroközösséget és egy hatalmas koncerttermet is működésbe hozni. A recept nem a műfaji tisztaság, hanem az erős hook és a brutálisan fizikai elektronikus produkció találkozása.

Sib debütáló albuma, a Reborn erre az alapra épít, de már nem elégszik meg azzal, hogy hangos legyen.

A Face Card például nyíltan romantikus popdal. „Télen, tavasszal vagy nyáron is téged választanálak” – énekli egy olyan produkció fölött, amely inkább idéz egy álomszerű hollywoodi rave-et, mint klasszikus szerelmes balladát. A korábban kiadott Let You Go-val együtt a lemez első részének mámoros, kaotikus világához tartozik.

Ahogy csökken a produkció körüli zaj, egyre fontosabbá válik Sib hangja és maga a dalszerzés. A lecsupaszított Too és a nagyobb lélegzetű It Ain’t Easy már nem ugyanazt az eufóriát keresi. A gyógyulás, az újrakezdés és valamiféle céltudatosság kerül előtérbe.

Innen nézve az album címe sem különösebben rejtélyes. A Reborn nem egyszerűen új korszakot akar bejelenteni, hanem végigvezet azon a ponton, amikor a kontrollálatlan energia lassan valami személyesebbé rendeződik.

Ebben a folyamatban Sib régi alkotótársai, Jonah Abraham és Billy Walsh mellett Ryan Tedder is megjelent a stúdióban.

Papíron furcsa találkozás. Tedder a OneRepublic frontembereként és Adele, Lady Gaga vagy Beyoncé mellett dolgozó dalszerzőként a professzionális mainstream pop egyik legtapasztaltabb figurája. Sib pedig abból az internetes közegből érkezik, ahol a túlvezérelt basszus és a szándékosan széteső hangzás gyakran éppen a hagyományos popprodukció szabályainak megtagadása.

A közös munka Sib szerint mégis azonnal működött.

Tedder már korábban is ismerte a zenéjét, és Sib úgy érezte, rögtön megértette, mire van szüksége. Különösen azt emelte ki, milyen gyorsan felismeri egy dalban a refrén lehetőségét, majd szinte ösztönösen kezd építkezni körülötte.

Ez a találkozás sokat elmond arról is, merre tarthat Nate Sib. Nem maga mögött akarja hagyni az internetes undergroundot, hanem megpróbálja annak esztétikáját nagyobb popdalokká feszíteni.

A Loveliife<3 válogatás ezért többet árul el róla egy egyszerű kedvencek-listájánál. Frank Ocean intimitása, Bieber dallamérzéke és egy Calvin Harris-dal rave-re hangolt remixe ugyanannak a történetnek három oldala.

Nate Sib pedig pontosan a közöttük lévő térben érzi otthon magát: ott, ahol a basszus már torzít, de a refrént még mindig együtt lehet énekelni.