Robag Wruhme öt lemeze, amely nélkül máshogy szólna a techno

Robag Wruhme zenéjében mindig volt valami nehezen beskatulyázható. Egyszerre tud minimalista, furcsa, melankolikus és könyörtelenül tánctérre termett lenni – és most öt számára meghatározó lemezből az is kirajzolódik, honnan ered ez a szabadság.

Gabor Schablitzki közel negyedszázada mozog az elektronikus zene különböző rétegeiben. Dolgozott a Vakant, a Freude Am Tanzen, a Musik Krause, a Kompakt és a Pampa környezetében, saját Tulpa Ovi kiadóján pedig még közvetlenebbül építhette tovább saját világát.

Augusztusban új fejezet kezdődik: érkezik első önálló EP-je Sven Väth Cocoon Recordings kiadójánál. A kapcsolat ugyanakkor jóval régebbi. Robag már 2005-ben feltűnt a Cocoon egyik válogatásán, később pedig további zenékkel és remixekkel tért vissza.

Az új megjelenés előtt öt olyan felvételt választott, amelyek nem egyszerű kedvencek. Inkább koordináták egy térképen. IDM, ambient, techno, kísérleti elektronika – és közben végig ott van bennük az a gondolat, hogy a klubzene sokkal nagyobb tér annál, mint amit egyetlen műfaj képes körberajzolni.

D’Arcangelo – Diagram VII (80’s Mix)

Fabrizio és Marco D’Arcangelo zenéje a Rephlex világából érkezett, Robag számára pedig szinte egy korszak esszenciájává vált. Már maga a kiadvány is emlékezetes maradt neki: az eredeti borító vakító aranyban jelent meg.

De nem ezért került a listára.

A Diagram VII (80’s Mix) azok közé a lemezek közé tartozik, amelyeket nem kell minden héten elővenni. Éppen a ritkasága adja az erejét. Amikor megfelelő pillanatban kerül fel a lemezjátszóra, képes teljesen megváltoztatni a tánctér hangulatát.

Ez a fajta időzítés Robag DJ-zésében is kulcsfontosságú. Nem feltétlenül a legnagyobb számot kell elővenni, hanem azt, amelyik abban az egyetlen pillanatban sehol máshol nem szólhatna jobban.

Aphex Twin – Selected Ambient Works 85–92

Van lemez, amelyet szeretünk, és van, amelyik valahogy beleépül az életünkbe. Robag Wruhme számára Aphex Twin Selected Ambient Works 85–92 albuma egyértelműen az utóbbi.

Amikor először feltette, „egy pillanatra megállt a világ”. Évtizedekkel később sem kopott ki belőle ez az érzés.

Saját bevallása szerint valószínűleg ezt az albumot hallgatta legtöbbször életében. Több példányt is őriz belőle: van érintetlen eredeti nyomása, és megvannak a későbbi újrakiadások is. Mégis ragaszkodik hozzá, hogy „az eredeti az eredeti”.

A kötődés ráadásul nem kizárólag zenei. Az album összekapcsolódott számára a berlini fal leomlását követő időszakkal, saját életének egy olyan fejezetével, amelyben minden mozgásban volt.

Richard D. James klasszikusa tökéletesen megmutatta, hogy az elektronikus zenének nem feltétlenül kell ütnie ahhoz, hogy elementáris legyen. Ez a felismerés Robag saját, gyakran melankolikus és részletgazdag zenéiben is visszhangzik.

DJ Koze aka Adolf Noise – Wo die Rammelwolle fliegt

Ha Aphex Twin kitágította a teret, DJ Koze megmutatta, hogy valójában falakra sincs szükség.

A Wo die Rammelwolle fliegt Robag számára annak bizonyítéka lett, hogy a zenekészítés nem egy egyszobás lakás, ahol minden hangszernek és ötletnek kijelölt helye van. Inkább hatalmas, színes játszótér.

Ez pedig felszabadító felismerés volt.

Koze zenéje megmutatta neki, hogy érdemes kísérletezni, félremenni, furcsa dolgokat kipróbálni. Nem azért, hogy valaki mindenáron különc legyen, hanem azért, mert csak így derülhet ki, mi minden van benne, amit később zenén keresztül megoszthat másokkal.

Robag Wruhme pályáját hallgatva könnyű megérteni, miért lett ennyire fontos számára ez a gondolat.

Meng Syndicate – Sonar System

Aztán kialszanak a fények.

Jeroen Verheij Sonar System című trekkje Robag számára Joey Beltram Energy Flash klasszikusa mellett a techno egyik megunhatatlan origója. Nem díszítés, nem műfaji játék, hanem a zene csupasz, funkcionális ereje.

Különösen egy pillanat maradt beleégve. A rave-szerű jelzés lassan befúrja magát a térbe, majd 2:02-nél megérkezik a minta, vele együtt pedig a basszus és a clap.

Onnantól nincs sok magyaráznivaló.

Ez az a technoélmény, amelyhez nem kell LED-fal, konfetti vagy stadionméretű produkció. Egy sötét terem elég. Néhány villanás. Hangrendszer. Emberek. A többit elvégzi a zene.

Osborne – Bout Ready To Jak

Todd Osborn Bout Ready To Jak című trekkje másképpen találta el Robagot. Hall benne valamit Aphex Twin gondolkodásából, miközben a detroiti Underground Resistance és Mad Mike világának nyomait is felfedezi benne.

Sajátos meghatározása szerint ez számára egyfajta következetesebb Flat Beat – utalva Mr. Oizo 1999-es elektronikus klasszikusára.

A lényeg azonban itt megint a tánctér.

A Bout Ready To Jak nála azok közé a DJ-fegyverek közé tartozik, amelyekhez akkor is hozzá lehet nyúlni, amikor valami plusz energiára van szükség. Ha pedig a basszus fizikailag is próbára teszi az embert, Robagnak erre is megvan a maga képe: ott villognak a piros lámpák a pulton.

Az öt választásból végül meglepően pontos portré áll össze. Robag Wruhme számára a klubzene sosem kizárólag a klubról szólt. Ugyanúgy része az Aphex Twin-féle lebegés, Koze szabadsága és D’Arcangelo különös elektronikája, mint az a pillanat, amikor egy techno track megfelelő másodpercében belép a basszus, és egy egész terem egyszerre érti meg, miért jött el otthonról.

Az augusztusi Cocoon EP így egy közel 25 éves történet újabb állomása lesz. És ha ez az öt lemez valóban Robag Wruhme zenei iránytűje, akkor az is érthető, miért olyan nehéz egyetlen műfajnévvel elintézni azt, amit csinál.